Kívánságok az új évre

Az emberrel az év utolsó napján elég sokminden történhet. Megcsúszik és elterül a konyhában, hideg vízzel önti fel a teát, becsípi a haját a szárítóba és lenyeli a szilvamagot, amit eleinte más célra szánt. Elrohan bevásárolni, készül a nagy bulira, azt sem tudja mit vegyen fel, hogy szép legyen, tetszen. A lányok esetében kész harc az idővel, meg a beszáradt körömlakkal, a megbomlott harisnyával, a nadrággal, ami két hónapja még beérte, a hajjal, ami sehogy nem akar úgy állni, ahogy ő szeretné, vagy a tízmillió felsővel, amelyikből már egyik sem tetszik és akkor most tessék… mit vegyen fel?

De akarva akaratlanul az ember fia/lánya mégiscsak elgondolkozik egy adott pillanatban azon, mit hozott neki ez az esztendő, mi volt jó, min kéne változtatni, miket szeretne megígérni magának az új évre (még akkor is, ha nem tartja be).

Számomra is hozott az elmúlt év sok jót, volt hawaii, de volt hideg zuhany is, öröm és csalódás. A legfontosabb, hogy az idén még egy adag önbizalmat nyertem, így megint változtam picit. Megtanultam jobban bízni magamban, de sajnos azt is, hogy kevésbé kell megbízni másban. Hogy vannak barátok és vannak akiket azoknak hiszünk, és ez nagy különbség. Megtanultam, hogy jobban vigyázzak azokra, akik bizonyítottak már és előrevigyázatosabb legyek azokkal, akik csak tőlem várják el ezt. És megtanultam jobban becsülni magam, akárcsak másokat, kicsit kevesebbet gyűlölni és jobban szeretni, ami nem azt jelenti, hogy az ember felejt, hanem azt, hogy nem emészti magát. Több tiszteletet tanúsítani mások iránt, de ugyanazt a tiszteletet és őszinteséget elvárni.

Cuelho nem tartozik épp a legkedveltebb szerzőim közé, de vannak jó gondolatai, amit meg szeretnék veletek osztani, hogy az új évben kicsit gondolkozzatok el rajta:

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”(A Piedra folyó partján ültem…)

Kívánom, hogy az új év minden napján legyen valami, aminek örvendjetek, ami boldoggá tesz. Ettől az évtől pedig Brooks Atkinson szavaival búcsúznék, mert nekem ilyen volt:)

Drop the last year into the silent limbo of the past. Let it go, for it was imperfect, and thank God that it can go.”

Reklámok
Kategória: Olvasnivaló, Szösszenet
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s