Ülj közelebb!

Sokan azt hiszik, hogy mennél több barátja van valakinek, annál “menőbb”. Ilyenkor mindig arra gondolok, de jó, hogy csak páran vannak:) Az emberek nagytöbbsége összekeveri a barátságot a haverséggel, néha pedig a szerelemmel is. Havernak lenni könnyű, a barátságot megszerezni már nehezebb. Nem csak kimegyünk egyet inni, vagy megnézünk egy filmet, bulizunk egy jót. Ami többé teszi, azt néha meg sem tudjuk magyarázni. Nem is szoktuk. Az érzéseket nem magyarázzuk. De tudnunk kell embereket szelidíteni. Bármilyen durván is hangzana, ahogy az állatot magunkhoz édesgetjük, megtanítjuk tisztelni és szeretni (?), úgy indul be egy bennünk rejlő mechanizmus is, amikor kapcsolatokat formálunk.

Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg című irományában olvasható a barátság egy szép definíciója. Ezentúl (ha úgy látjátok, hogy érdemes!!!)  engedjétek meg egy-egy embernek, hogy minden nap kicsit közelebb üljön 😉

„Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
– Kapcsolatokat teremteni?
– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra… (…) De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…
(…)- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka – Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

Advertisements
Kategória: Idézetek, Olvasnivaló, Szösszenet
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s