Szabadságra ítéltettünk

Azt mondja Sartre, hogy “az ember szabadságra ítéltetett”. Egyrészt folytonosan szabadságunkat keressük, másrészt éppen ezt valósítjuk meg a keresés, választásaink és cselekedeteink által. Az individuum alapvetően szabad és így dönthet bármikor. Éppen ez a baj velünk, emberekkel. Tudjuk, hogy mi dönthetünk és, hogy döntenünk kell. Döntéseinkért pedig felelősséggel tartozunk. Jó szabadnak lenni, de kellemetlen felelősnek… Ilyenkor a legkönnyebb utat választjuk: döntünk és mást hibáztatunk azzal, hogy meggyőzött, manipulált, vagy egyszerűen döntésre való képtelenségünket fogjuk másra, mert elbizonytalanít, hiszen nem könnyű beismerni, hogy mi vagyunk a bizonytalanok. Be vagyunk zárva szabadságunk körébe. Kiterjedhet a szabadságom, de mégis határa van. Szabad vagyok felnőni, megvalósítani álmaimat, viszont van egy szint, amit nem tudok túllépni, bármennyire szabad nekem. Testem, elmém és szívem korlátai közt vagyok rab. Főként magamért vagyok felelős, de részben másokért is, mert a létem rájuk is hatással van, benne vagyunk egymás szabadság-köreiben. Ettől néha megundorodunk. Nem mindenki felelős ugyanúgy és nem minden ember érinti vagy sérti úgy meg a szabadságom mint TE. Ez a TE mindig más. De egy kategória. A TE az mindig hozzám közel áll, míg a többi ember csupán a MÁSIK. Ezért jól gondold meg. Egy kerítéssel bezárhatsz, de nem tarthatsz örök fogságban. Egy szóval felszabadíthatsz, de nem leszek örökké szabad.

Advertisements
Kategória: Olvasnivaló, Szösszenet
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s