Csodálatos világ

Szkeptikusan áll hozzá mindig az ember, ha ezt hallja. Mitől lenne csodálatos? Egy olyan világban, kultúrában élünk, ahol egymást mocskoljuk, egymást öldököljük, ahol olyan anyagokat gyártuk, mely elpusztít nemcsak minket, hanem a természetet is, ahol a fiatal generáció nagy része már nem tudja mi az, hogy szeretet, hogy tisztelet vagy éppen becsület, érték és bocsánat, nem tudja mit jelent kimenni a természetbe és örülni annak, hogy süt a nap, hogy nyílik a hóvirág és lehet focizni a pázsiton. Lehangoló lehetne mindez. És az is, hogy mindezen egy ember vagy öt ember, de még ezer sem változtathat. Nem, nagyban nem. Viszont a közvetlen környezetére hathat, akárcsak önmagára. Nem fogadom el és nem szabadna elfogadnunk, hogy nincs minek örülni, hogy nem tehetünk semmit. Nem tudok sokat adni. Nem vagyok képes mindenre én sem. Neked, pontosan NEKED, lehet, hogy semmit nem tudok adni. Lehet, hogy nem is ismerlek. De ha elmegyek melletted az utcán és egyszerűen rádmosolygok, ne mondd azt, hogy nem esik jól. Lehet azt hiszed, tetszel nekem, lehet azt gondolod, valami furcsa van rajtad és nevetni volna kedvem. De ez mind nem érdekel. Téged se érdekeljen. Ne gondolkozz. Csak érezd, hogy jól esik.

Annyi minden teheti unalmassá, szürkévé, boldogtalanná, fájdalmassá a hétköznapjaid. Ne törődj bele. Nem tudom, láttátok-e a Wonderful world c. filmet vagy olvastátok-e a Sorstalanságot. Mindig lehet találni egy szeletkét (sic! szeletke :D), amit felhasználhatunk ahhoz, hogy valami értelmet adjunk a hétköznapjainknak és hogy valaminek örülhessünk, valakinek örömet szerezhessünk, mégha ez nem is jelenti a nagybetűs boldogságot. Gyászold meg a fájdalmaid, aztán kezdj el LÁTNI. Megbántottak? Temesd el a fájdalmat. Nem jelenti azt, hogy elfelejted, de elkezdhetsz megint hinni.

Nem tudok sokat nyújtani NEKED. Néha egy tanács, segítség, ha arra van szükség, valami finomság, egy elhangzott IGEN vagy egy dal. Sokmindenhez nem értek, nem tudnálak meggyógyítani, nem tudom kecsegtetni  a szemed. Az is lehet, hogy el kell viseld olykor a tüskéim. De képesek kell lennünk elnézni egymás hibáit és azt értékelni, amit nyújtani tudnak. Csodákat nem lehet, de nem is tudok/tudunk tenni. Viszont apró töredékekből lesz maga a világ csodálatos. Azokból az apró örömökből, amit egymásnak szerzünk, amit én NEKED adhatok. 🙂

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
Ne kérd, hogy higgyem amit nem hiszek.
Nem tudok járni a rossz felett.

(Koncz Zsuzsa: Csodálatos világ)

Reklámok
Kategória: Olvasnivaló, Szösszenet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s