Szögek az ablakban

Egy érdekes élményben volt részem a Jászváros (Iasi)-Temesvár gyorson úgy egy hete. Az már nem volt meglepő számomra, hogy rámömlik a szemét, amikor belépek a fülkébe (bár reménykedtem abban, hogy néhány év leforgása alatt mégiscsak civilizálódott valamit a román társadalom). fotó: Vlad ArtazovA tikkasztó melegben viszont, amikor az ablakot megkíséreltem lehúzni, sehogysem sikeredett. Gondoltam, megint nagyon erős rugókkal látták el és nekem nem sikerül, ezért meghagytam másnak a további kísérletezés örömét. Így sem ment… Kis időre belenyugodtam a helyzetbe, míg újból rám nem tört a fullasztó hőség. Még két órányi út. Éreztem, hogy ezt nem fogom kibírni levegő nélkül. Ültem és olvasni próbáltam. Aztán csak bambultam kifele az ablakon. Haragudtam is magamra, hogy mennyire nem tudok koncentrálni és már mindjárt itt a tanulmány leadásának a határideje, mire fölpillantok és meglátom, hogy az ablakot egy szög akasztja. Hatalmas öröm töltött el, én voltam A felfedező. Gyorsan az első kéznél levő fegyvert, a ceruzámat, előhúztam és bár hegyét beletőrve, de kipiszkáltam a szeget azzal az optimista hittel, hogy most le fogjuk tudni húzni az ablakot. Csakhogy rá kellett jönnöm, az az ártatlan szeg nem véletlenül volt oda becsúszva. Az ablak másik felébe is egy ugyanolyan szögecske volt beütve (!!! ezen már látszott, hogy nem csak becsúszott). Rájöttem: a valószínűleg kevés IQ-val (meg talán egyébbel is) rendelkező vasutasok kitalálták, hogy nem kell ám nekik megjavítani a rosszul vagy egyáltalán nem működő ablakot, elég ha beszegezik és akkor majd állni fog, az utas hogy nem kap levegőt, az hát az ő dolga, mért utazik ezzel a vonattal, mért kapott jegyet épp ebbe a fülkébe, pech és kész. Sajnos ezzel még nem oldódott meg a helyzet, de máris egy lépéssel előbbre voltunk, ugyanis felfedeztem a sikertelenség okát. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan tovább. A ceruzám hegye kitörött az első szegnél (ami ráadásul nem is volt rendesen beverve, ezért lehetett könnyedén kifeszíteni), a ceruza vége pedig nem segített, amúgy is ezt a szöget erősen tartotta a fém meg az ablak. Nem adtam fel. Elővettem a kulcscsomómat, azzal próbálkoztam. A házkulccsal nem mertem, mert aztán hajcsatthoz kell folyamodni, hogy bemenjek a lakásba. A kis szekrényem kulcsa aprócskának bizonyult egy ekkora kihíváshoz. A tanári kulcsával próbálkoztam. Gondoltam, ha el is törik, 5 lejért majd csináltatok másikat. Húztam, ráncigáltam, ütöttem, semmi. Amikor láttam, hogy ez nem működik, a vékony fém hajcsatthoz folyamodtam, talán ki tudom piszkálni gondolattal. Ismét csalódtam. De jó, hogy a legtöbb nőnél van manikűr készlet! Kaptam is egy tyúkszempiszkáló szerkentyűt (fogalmam nincs, mi a neve, de erre használják úgy sacc per kb). Kár, hogy a vége műanyag volt, így nem mertem eléggé erősen húzogatni, nehogy eltörjem. Leültem kicsit pihenni. Dühített a tehetetlenség. Eldöntöttem, hogy legközelebb kalapáccsal és harapófogóval indulok útra. Makacs vagyok, és ezt legtöbben tudják rólam. Hát úgy gondoltam, megér egy újabb próbálkozást. Legalább addig is telt az idő, haladtunk előre Nagyvárad fele. Nem ment. El kellett fogadjam, hogy nem tudok változtatni a helyzeten. Ez pedig számomra az egyik legnehezebb dolog. Nem volt elég erőm, bármennyire próbálkoztam. Vagy csak az a fránya szeg nem akart engedni? Móresre akart tanítani? Nem lehet mindig elérni azt, amire a legjobban vágyunk. Ha csak egy kis levegőre is. Kell-e harcolnunk, ha látjuk azt, hogy nem fog sikerülni, ha felismerjük azt, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy megvalósítsuk azt, amit elterveztünk, amit nagyon szeretnénk? Kinek-kinek más a véleménye, ebben biztos vagyok, sőt helyzettől változik. Van, amikor harcolok akkor is, ha látom, hogy nem lesz értelme, de legalább tudom, hogy megpróbáltam és van olyan, amikor nem merek harcolni, nem tudom hogyan harcoljak. És a legrosszabb feladni. Nekem legalábbis az. Valószínű, túlságosan elkényeztettek gyerekkoromban. De rosszul esik a veszteség. Még hogyha egy szöggel szemben is 🙂

Advertisements
Kategória: Olvasnivaló, Szösszenet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s