Színek

Fotó: Horváth László

Azt hiszem, közhely azt mondani, hogy egy gyönyörű kiállításon vehettem részt pénteken. De jobb szót nem találok rá. Lenyűgöztek a munkák. Nem azért, mert érteném őket és azért sem, mert hosszasan méltatta valaki, azért meg pláné nem, mert a művész kisasszonyt nagyon de nagyon szeretem 🙂 Egyszerű, laikus befogadóként álltam a festmények előtt. Nem akartam őket minden áron megfejteni, azt sem szerettem volna tudni, hogy az alkotó milyen technikát használt. Nézni volt jó. Egyszerűen állni és hagyni azt, hogy a színek kényeztessék a szemem. Nem számított az, hogy mit akart ezzel F.Á. kifejezni, az sem, hogy ő épp milyen lelki állapotban lehetett, amikor mindezt megfestette, csak az, hogy amint ránéztem egyikre hűs, tengerparti tájakat idézett, türkíz mélységeket, kéklőn csillogó habokat, a naplementétől lilába borult eget, másikhoz fordulva pedig narancs és fahéj illatot. Szinesztézia 🙂 Köszöni minden érzékszervem.

 

A képen Felházi Ágnes egyik festménye látható. Aki úgy gondolja, hogy egy hasonló alkotás boldog tulajdonosa szeretne lenni, megadhatom a hölgy elérhetőségét.

 

Reklámok
Kategória: Olvasnivaló, Szösszenet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s