Aprócska figyelmességek

Nem mondhatom azt, hogy túl jól telt el az utóbbi két hét. Sőt, azt hiszem az elmúlt időszakban ez (volt) megint az a periódus, amikor az élet-grafikon vonala nagyon lent van valahol a táblázatban. Ennek ellenére vannak olyan aprócska dolgok, amik ezt az egyenest picit fölfele mozdítgatják. És most a gyerekeimre gondolok. Dühös voltam szegényekre. Tény és való, hogy rosszak, akár egy kisördög, de befolyásolt a saját lelkiállapotom is, így rajtuk csattant az ostor 😦 Otthon elővettem az aznapi tollbamondást és a következő akadt a kezembe: Igen, egy fiúnak az irománya, ha valaki kíváncsi rá :), de nem ez a fontos. A gyermeki, őszinte szeretet. Még akkor is, ha nem minden működik úgy, ahogy kellene. Még akkor is, ha néha haragszom és dühös vagyok. Mi tudunk-e még így szeretni? Feltételek nélkül, ítéletmentesen és bátran? Nem azt méregetve, hogy a másik épp milyen kifogást talál bennem, hol hibáztam el vagy fogom elhibázni, meg fog-e bocsátani vagy sem, elég jó vagyok-e neki, hogyan feleljek meg az elvárásainak stb. Ha egészen jól körülnézünk, talán mindenkiből kihalt már. Mindenki számít, mindenki rágódik valamin, tervez. Ahelyett, hogy elengedjük magunkat és úgy forduljunk minden nap a jövő fele, hogy nem számít semmi, ami eddig volt, csak az, hogy boldog akarok lenni.

A héten egy újabb feladatot kapott az osztály. Írjanak verset az őszről vagy télről, a közelgő ünnepekről. Az egyik kisfiú határozottan kijelenti: neki egyikről sem jutott eszébe semmi, csak rólam. Egy valamit biztos nagyon eltalált  a gyermek és az ott van az utolsó szakaszban. Valahogy mindig úgy alakul, hogy várni kell valamire és ez borzasztóan idegtépő tud lenni. De az ember mindent megtesz azért, ha valami fontos a számára. Csak a másik oldalon is észre kéne vegyék. Álljon hát itt az első versike, amit valaha is kaptam. Ha ők nem lennének, a hétköznapok is szegényebbek volnának.

Magyartanárnő

Magyar, magyartanárnő

Oly jól tanít ő.

Iskolában tanít ő,

Mert ő a tanárnő.

 

Foglalt ez a nő,

Mert ő a tanárnő,

Minden nap kifogy a pixe,

Mint a láda kincse.

 

Magyar, magyartanárnő

Oly jól tanít ő.

Mindig vár ő,

Mert ő a tanárnő.

 

 

Reklámok
Kategória: Olvasnivaló, Szösszenet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Aprócska figyelmességek bejegyzéshez

  1. Szera szerint:

    Nagyon szep vers, gratulalok, buszke lehetsz a kis diakodra, nekem biztosan dagadna a majam ha egy diakom ilyen szep verset irt volna 🙂 Itt latszik hogy mennyire szereti valaki a szakmajat:)

    • reka szerint:

      Köszi 🙂 tényleg büszke vagyok rá és jól esett, amikor felolvasta (jobban mondva elreppelte :)) azt kellett volna hallani…)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s