Elégia a kiránduló kedveshez

Van öt napom csak áhitozni rád.

Pedig nélküled mit sem ér a fájront.
Majd csinálok magamnak egy teát,

s túlcukrozom, mint Kosztolányi Byront.
Van öt napom csak áhitozni rád.

Majd kínrímekkel szadizom magam,
s félő, hogy téged méltán földicsérő

szavak közt elnyel a bizonytalan,
amíg te ki-kiruccansz Dörgicséről.
Majd kínrímekkel szadizom magam.

Majd hörpölöm a nyár hűlt kortyait,
s rágcsálok hozzá mindenféle kekszet.
Majd felidézem régi dolgaid,
hogy melyik ruhádban voltál a legszebb –

majd hörpölöm a nyár hűlt kortyait.

És elmegyek mulatni is, ne félj.
Biliárd dákók, sörök és észbontó
pipik között talál majd rám az éj.
És megnézem a legújabb James Bondot.
Elmegyek majd mulatni is, ne félj.

Aztán csak számolom a perceket,
idegesen kapcsolgatom a tévét,
és dünnyögök, hogy szeret, nem szeret…
elalszom egy légy zümmögése révén.
Aztán csak számolom a perceket.

(Varró Dániel)

Reklámok
Kategória: Idézetek, Olvasnivaló
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s