Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek!

Elég sokat éltem Távol-Keleten és nagyon megmaradt bennem egy mondat az egyik zen-buddhista bölcstől, aki azt mondta a halála előtt, hogy “Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek!” Vagyis, hogy el kell engedni, és nem kell érdemekkel érvelni. Ám nagyon nagy hatást gyakorolt rám Füst Milán magyar író is. Minden kapcsolat – elnézést a kifejezésért – rohad időnként. És ezt át kell vészelni, és nem elszaladni, és nem szétrúgni. Meg kell próbálni átküzdeni magunkat a hullámvölgyeken.
Füst Milán nagyon pontosan megfogalmazta, hogy milyennek lát ő egy házasságot. Azt mondta, hogy a házasság négylábú asztal. Bármelyik lába hiányzik, baj van. Billeg. Nos, mi a négy lába? Először is nagyon fontos az életstílus hasonlósága. Mert ha az egyik fél a meleg tengereket kedveli, a másik pedig síelni szeret a zimankóban, ez már nem jön össze. Másodszor – mondta Milán bácsi – szeretni is kell egymást. Harmadszor: szexuálisan össze
kell stimmelni. A negyedik lábat is fontosnak tartotta, mert mindig felemelte a mutatóujját, amikor mondta, hogy: a házasság gazdasági kapcsolat is egy férfi és egy nő között. El ne felejtsétek! Igaz, hogy azt írják már az elemi iskolai olvasókönyvek is, hogy a nyomor nem eszi meg a szerelmet, azért szerintem megeszi. És lepusztítja. Vagyis a fenti négy dologra ügyelni kell, hogy a kapcsolat jól működjék. Nem tudom, hogy egy ilyen másba szeretés meddig tart, mikor múlik el, mikor somfordál vissza az érintett, avagy soha nem jön vissza, ezt nem lehet kiszámítani. Én csak azt tudom, ez nem intellektuális meggyőzés kérdése, hogy “bezzeg, amikor tífuszod volt, ott ültem az ágyad mellett!” stb. Itt nem erről van szó. Ez egy szenvedélynek a fellobbanása, amit még a múlt századi pszichiátria is mint elmekórtani jelenséget “szerelmi téboly” néven emlegetett. Ezt nem lehet érveléssel befolyásolni. Azt gondolom, hogy ilyenkor várni kell. Türelmesnek kell lenni. Mert nagyon sokszor ez hullámszerűen jelentkezik.
– Azt mondják, hogy egy kapcsolatban mindig az egyik ember szeret jobban, a másik engedi, hogy őt szeressék.
– Mindig az az erősebb, aki kevésbé szeret. Én egyszer egy könyvemben rendkívül szemtelenül leírtam, hogy
kétféle szerelem van a világon. Vagy az egyik szeret, vagy a másik. Nagyon nehéz kérdés. De azért azt is gondolom, nem a szerelmi házasságok szoktak a legjobban sikerülni. Ez egy csalóka dolog. Hogy miért van így, erről külön interjút lehetne csinálni. Mert a szerelemben az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy kibe szerelmes. Egyrészt a másik is a legjobb arcát mutatja, másrészt meg fantáziánkban nagyszerű dolgokat vetítünk rá a szerelmünkre, többnyire légvárakat, és beleszeretünk saját fantáziánkba. Aztán, ha kiderül, hogy az illető nem pontosan olyan, mint képzeletünkben, akkor őrá haragszunk, nem a saját tévedésünkre. Pedig más alapokon esetleg tartósabb kapcsolatokat lehet létrehozni. Ha nem is szerelmi házasságban.
– Az az igazi szerelem, amikor az ember játszhatja azt a szerepet, amit a legszívesebben játszik.
– Igen, de kell benne valami realisztikusnak lenni. Tehát nem lehet az egész dolog légből kapott kitaláció. Nézze, én abban a frázisban nem hiszek, hogy a szerelem elmúlik, és szeretetté alakul. Nem ezt látom. Azt látom, hogy
azok a kapcsolatok maradnak együtt, ahol van szeretet és van szolidaritás. Ezt a kettőt nagyon fontosnak tartom. Az se baj, ha még érzelem is van benne. A szolidaritás alatt azt értem, hogy kerülhet az ember nevetséges, vagy komikus helyzetekbe, mindenki röhöghet, de a férjem, a feleségem nem röhöghet rajtam. Velem kell szolidárisnak lennie. A szolidaritásról továbbá azt gondolom, hogy nem haverkodhat olyan emberekkel a párom, akik velem nem ülnek le egy asztalhoz. Még az is előfordulhat, hogy megcsalják egymást. Besodor valakit egy hangulat, egy este mondjuk egy külföldi útján egy idegen ágyba. De nem szabad a társ prioritását veszélyeztetni, ez nem fordulhat elő. Még ha a Lollobrigida ágyába sodor is az élet, s megszólal a telefon és azt mondja a feleségem, hogy harminckilenc fokos láza van, meg torokgyulladása, akkor sajnos ki kell szállni a Lollobrigida ágyából, és azt mondani, hogy ne haragudj, a feleségem beteg, ott a helyem mellette. Ha saját elsődlegességében biztos valaki, akkor nagyon sok mindent elviselhet. Talán többet, mint egy szerelmi kapcsolatban.

Popper Péter – Tóth Andrea

 

Reklámok
Kategória: Idézetek, Olvasnivaló
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s