Levél 4

Tegnap előtt elterveztem, hogy nagyon szorgalmas leszek és reggel 10-től zárásig, azaz este 9-ig bent ülök az OSZK-ban és olvasok. Háááát ez így ahogy van, nem sikerült 😀 O. barátném bűnbe vitt és 6-kor elhagytuk eme csodás épületet. De nem mentünk ám akárhova. Először is lesétáltunk a várból és átgyalogoltunk a lánchídon. Mondanom sem kell mennyire szép kivilágítva Budapest.

Majd a Váci utcán kötöttünk ki a Pesti Színházban. Láthatjátok, miért volt könnyű meggyőzni engem, hogy lelépjek a könyvtárból… sőt, nem  akármilyen darabot néztünk meg. Emlékezhettek, kedves kolozsvári barátaim, hogy nem olyan rég nálunk is felléptek Eszenyi Enikőék a Mikvében. Akkor pár napig lógattam az orrom, mert nem sikerült megnézni, most meg kiderült, hogy pont arra mehetnénk. Hát nem csodálatos? Mindennek megvan az ideje és minden valamiért történik, hogy a legnagyobb közhelyeket használjam :)) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem tetszett a darab. Volt benne humor, volt benne elegendő komolyság, mondanivaló, tanulság. Egy fárasztó nap után ez pont elég volt ahhoz, hogy kikapcsolódjak.

A tegnap sem telt eseménytelenül a nap. Filozófus barátaimnak üzenem, hogy Nyíri Kristóf meghívására, voltam az MTA-án és meghallgattam a Kurt Röttgers tiszteletbeli tag székfoglaló előadását. Haj, de szép lett volna, ha még értenék rendesen németül! Foszlányokat megértettem belőle, de volt angol és magyar összefoglaló is 😀

Este (és megjegyezném, hogy ez volt a nap fénypontja) egy koncerten vettem részt. A Miegymás együttes pár éve zenél ebben a felépítésben. Meg lehet hallgatni őket itt (szavazni is érdemes, ezzel segíttek nekik): http://mymusic.hu/miegymas S hogy miért volt a nap fénypontja? Mert nagyon jó zene, mert verseket is megzenésítenek és ez tetszik, mert olyasmiket juttatott eszembe, amiről már rég megfeledkeztem. Ilyen pl. Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja, amit szerencsétlent a természetről szóló versek kategóriájától kezdve a nyálas vagy gyerekversek-ig minden sz..ba besorolnak, csak azt nem veszi észre senki, hogy mennyire gyönyörű érzelmek vannak elrejtve benne és mekkora szenvedés, ahogy a szerelmes, könyörgő bohóc (azért a szerelmes bohócként való ábrázolása sem semmi!) érzelmileg lassan elhal, kiüresedik. De döntse el mindenki magának:

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben
sóhajom, árva madárpihe száll,
elpihen édes öledben.
Tárt keblemben reszket a kóc,
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég,
sok sebemet bekötözném.
Hull a fűrészpor, sorvad a kóc,
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

Reklámok
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s