Levél 6

Kicsit eltűntem, remélem, nem bánjátok 😀 De elvette az írás-olvasási kedvem a nátha meg a láz. Már jobban vagyok 🙂 Sőt, ami meghozta a kedvem: a könyvtár ablakából beszüremlő napsugár, ugyanis az utóbbi napokban borús, esős idő volt. Szóval fényárban úszok, akár napozni is lehetne :))

Néhány érdekesség azért adódott, megpróbálom röviden összefoglalni (bár lehet B. barátnőm megint megjegyzi, hogy túl keveset írtam, ugyanis ígértem neki, hogy átmegyek íróba :)) ). Az egyik élményem kötődik az előbbiekhez, vagyis a bezárkózottsághoz: az emberek nem hajlandók másokon segíteni. A Déli p. környékén sok turista megfordul, ezért gyakori, hogy útbaigazítást kérnek. Az emberek reakciója: hátat fordít, továbbáll vagy épp furán néz rám, aki hajlandó vagyok segíteni, annak ellenére, hogy még én sem tudom rendesen, mi hol van. Pár napja egy kínai pár jött oda hozzám egy útikalauzzal (természetesen kínai kriksz-krakszokkal) és rámutatott egy képre, hogy oda szeretne eljutni. Na mekkora lehetett az esélye, hogy ismerjem is azt az épületet… De szerencséjük volt, a várba szerettek volna eljutni, én meg oda járok olvasni. Mondtam, hogy kövessenek. Fura lehetett nekik, de bizalom kérdése, jómagam is így jutottam el hajnali fél háromkor New York-ban a 42 Street-i Port Authority buszállomásra 😀 Ez az, amit sokan elfelejtenek ma: megbízni a másikban. Nem mondom, hogy nekem könnyű lenne, mert nem egyszer történt meg, hogy hazudtak nekem, becsaptak, félrevezettek. De ha mindenkiben kételkedünk… nem jutunk el a várba :p

Tegnap ismét egy hasonló eset. Állok a villamost várva, két nő megszólít, érdeklődik, hogy beszélek-e angolul és hogy hol a metró… már akkor is furán néztek rám, akik még ott álltak 😀  nem telik el pár perc, fiatal lányok érdeklődnének, hogy beszél-e valaki az ott állók közül angolul… természetesen mindenki telefonjába, újságba bújva vagy fejét lehajtva, elfordulva álldogál tovább. Megint én segítek, megint furán néznek rám. Persze már én is azt éreztem egy adott ponton, hogy én lettem az információs központ, de ha az ember segíteni tud, mért ne tenné. Nem úgy tűntek ezek az emberek reggeli 9-kor, mintha arra szánták volna magukat, hogy leszúrnak egy térképpel.

No, de hagyjuk ezt a témát! Jobb dolgok is történtek. Pl. egyik kedves ismerősöm, aki az ELTE-n tanít, elhívott hozzájuk vacsorára. Kellemes este volt, megismerhettem egy másik oldalát is, a családfőt, apát. Tegnap meg fergeteges koncert volt az IF Kávézóban, Szabó Sz. Dániel és Bacsó Kristóf pörgetett fel mindenkit (http://www.szabodaniel.com/,http://www.kristofbacso.com/). Alig várom a kedd estét, amikor a Szabó Dániel kvintettet hallgathatjuk Mika Tivadar Mulatóban 🙂 Aki Pesten van, jöjjön el! Aki nincs, az is jöhet 😀 jó előre foglalja le a vonatot/buszt és szóljon, hogy várjuk a Keletiben.

Advertisements
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s