Levél 7

Érdekes nap volt a mai, mi tagadás… Azt hittem a barátnéim általánosítanak, amikor arról beszéltek, hogy mennyire veszélyesek a kedves professzor urak. Hozzáteszem: egyes kollégák. Hiszen ez 100%-ban azért mégsem érvényes. Ámultam s bámultam ma, gyerekek.

Reggel bejövök a könyvtárba, le sem pakolok, amikor a mellettem ülő úr rámmosolyog és kijelenti, hogy ő most mi tévő legyen, hogy fog egy ilyen szép nő mellett dolgozni. Megköszöntem, gondoltam viccel, mert felismert, találkoztunk már egy konferencián. Rá is kérdeztem, hogy onnan tűnök-e ismerősnek. Természetesen kapott a dolgon, kifejtette, hogy rögtön gondolta, hogy erdélyi lány vagyok, mert egy ilyen szép tiszta arc csakis erdélyi lehet. Hm. Itt kezdett furcsa lenni a dolog, minek utána lehívott kávézni, hogy tapasztalatairól meséljen, ami arról szólt, hogy lehúzza a fekete földig mind az erdélyi mind a magyarországi kollégák nagy részét. Meg se mertem szólalni. Látván az érdektelenségem, végre visszaültünk, munkához láttunk. Helyesebben: láttam volna. Két perc sem telt el, már ott termett mellettem, átnyújtotta az email címét és kifejtette, hogy egyszer elmehetnénk kocsmázni is. Majd szintén rövid időn belül egy könyvajánlattal jelentkezett, amit föltétlenül el kell olvasnom, a számát is kiírta, már csak ki kellett kérnem, aztán megsimogatta a vállam és kijelentette, hogy nagyon szexi vagyok szemüvegben. Nos, lehet, hogy ennyi bókot egyszerre még nem kaptam senkitől, de valahogy nem is érzem szükségét. Már akkor a liftes srác százszor ügyesebben csinálja (róla még nem írtam, de lehet nem is fogok, ő aranyosan teszi, amit tesz). S minderről ez jutott eszembe:

Szeretlek. Tőlem el ne várd
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butított esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy,
akinek vágyra gyúlva látlak.
Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna – macska sem kell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt nehány
jól időzített szemtelenség –
ez csapda csak s nem taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
az áldozat iránt, kiért
fölös hűhó a macskafortély,
mikor csak bársony bőrödért,
s csodás ívű szádért dícsérlek:
arcod ne fesse hálapír,
Inkább haragpiros önérzet.
Tedd, hogy remek melled mögött
bonyolult szívedig találjak,
s ha szíved méltónak ítél,
fizesse értem meg az árat,
nászunk legyen ellenfelek
vívás utáni kézfogása,
egymás próbáját miután
mindkettő emberül kiállta,
amikor már nem érdekes
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,

amikor csak egy lelkesít:
kettőnkhöz méltó küzdelem volt.

(Baranya Ferenc: Mindkettő emberül)

Reklámok
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s