Levél 8

Vasárnap (okt.23.) nálunk a rohanás napja volt. O. barátnémmal megegyeztünk, hogy reggel kimegyünk a zászló ünnepélyes felvonására, hajnali 9-re. Sejtettem én már az elején, hogy itt gondok lesznek 😀 Reggel, mikor ébredeztem rájöttem, hogy értelmetlen lenne zuhogó esőben végigállni az egészet, így írtam O.-nak egy üzenetet, mi szerint találkozzunk később és a tervezett programból ezt a tevékenységet hagyjuk ki. De mit csinál ilyenkor a jó öreg telefon? Nem jeleníti meg az üzenetet. O. pedig lóhalálában igyekszik a Kossuthra, mert már így is elkésett, háromnegyedkor vette észre, hogy elaludt (kb. a találkozásunk időpontja lett volna :p). Írja a bocsánatkérő sms-t, mire én, aki nyugodt lélekkel visszabújt a meleg hálózsákba és szundikált, azt sem tudtam, mit kapjak magamra és rohanjak, hogy ne kelljen egyedül álldogáljon a metróföljáróban. Merthogy természetesen a jó öreg telefon hívni sem engedte, ahogy beleszólt, piff-paff le is merült.

Konklúzió 1: ne változtass semmilyen esetben a megtervezett programon.

Konklúzió 2: O.-nak újt telefont kéne venni 😀

De mindig jó, ha jó a vége. Megtekinthettük a már fölvont zászlót, majd a katonák fölvonulását. Megittunk egy finom kávét a Múzeum Körúton és elindultunk az ingyenes múzeumtúrára. A Nemzetivel kezdtük, majd néhányan átmentünk a Szépművészetibe, ahol drága barátnőm, Á. párjával együtt körbevitt minket és a legfontosabb műveket, korszakokat elemezve bevezetett minket a képzőművészet csodáiba. Itt jegyzem meg, hogy nem is tudtam, hogy tojást kevertek annak idején a festőanyagba, ez tartotta össze, ugyanakkor a vékony kis hajszálakat meg lehet ám festeni minden apró részletével együtt, ha olyan ecsetet használunk (és létezik ilyen, hmmm), hogy egy szál szőrdarabka van benne. Ami pedig a legfontosabb, hogy most már fölismerem azokat a festményeket, amelyeket restauráltak és azt is tudom, hogy ennek mi a technikája. Szóval köszönet mégegyszer nektek, tanulságos és élvezetes volt a séta 🙂 (főleg a múmiák részleg 😀 :p). A sétát az Országházzal zártuk. Ismét láthattam a koronát. Csakhogy annyira óvják a fénytől, hogy nehéz ám jó fényképet készíteni róla.

Kedden a Szabó Dániel Quintettet hallgattuk meg a Mika Tivadar Mulatóban, hadd ne mondjam, mennyire jók 🙂 Meg kell hallgatni, nincs mese!

Azon kívül meg hát a szokásos… könyvtár és a lovagjaim, akikkel O. szívat 😀 és az anyóka, aki minden nap azzal pihen, hogy Honfoglalózik 🙂 Érdekes egy világ van itt benn, de legalább szórakoztató. Amúgy megérkezett Sz., aki a bodyguardom lesz, ha úgy alakul. Ja, s állítólag van egy nagyon szép unitárius templom itt Pesten, amit valószínű meg fogok látogatni, a liftes fiú ajánlotta, aki mostantól: G.

Reklámok
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s