Levél 19

Végre megtört a jég! Tudtam én, hogy ehhez napsütés kell és tavasz 🙂 Ezt most lehet többféleképpen értelmezni, kedves barátaim: denotatív és konnotatív értelemben, pl. megtört a jég a Dunán. Igen, az is megtörtént, hiszen gyönyörű idő van Pesten. De nem, nem erre gondoltam. Vége az ambivalens érzéseknek, azt hiszem ma kijelenthetem, hogy annak ellenére, hogy az elején hogy álltam hozzá, megszerettem Budapestet. Az  ínycsiklandó palacsintázósból jövet (mert A.-val ma ott sirattuk és ünnepeltük egyben a büfé csődjét) sétáltam egyet a Halászbástya és környékén át a várba. Azt hiszem, a képek maguktól beszélnek. Amúgy az elmút hetek is eseménydúsak voltak. Konkrétabb és szűkebb let a témám, A-nak köszönhetően, Ny. is nagyon meg van elégedve. Itt volt E., akivel kimondottan jó napokat töltöttünk együtt, konferenciáztunk, aztán kimentünk a KÖKI-be és végül csaptunk egy kínai kajálós estét, egy olyan második leánybucsút… A.-val pedig elmélyültebb beszélgetéseket folytattunk, most már lassan mondhatom, hogy nem csak kollégám, de barátom is. Moziztunk, palacsintáztunk, kávéztunk, egyszóval minőségi időt (you know… the quality time) töltöttünk együtt. A mozizást említve, mindenkinek ajánlom a We need to talk about Kevin c. filmet, “megrázóan szép”, kb. így tudnám jellemezni és a Kino mozit a Vígszínházhoz közel, baromira hangulatos, nem is beszélve a vele szemben levő török vendéglőről, ahol vacsoráztunk. Aki viszont jót szeretne mulatni, az nézze meg az Életrevalókat. Egy francia film egy színesbőrű, lepukkant családból származó munkanélküli fiúról, akit maga mellé vesz egy nyomorék férfi. Összebarátkoznak, különböző kalandokba keverednek. Ahogy ma én is. Ezzel a humoros történettel zárok és visszakanyarodom a Halászbástyához. Sétálgatok, fényképezek, valami roman pasik pózolnak, egymást fotózzák. Mire az egyik megszólal: -Hai mai în față și ai putea s-o iei și pe domnișoara în poză. S akkor képzeljétek el, ahogy a kis ördögszarvak kezdtek megjelenni a fejem búbján, meg az a mosoly… -Nu, mulțumesc domnilor, dar dacă vreți vă fac eu o poză stb. (A pasikat látni kellett volna…) –Vezi mă Tudor, dacă-mi umblă gura-n lumea mare, ce pățesc?
Hát ennyi. Süt a nap, Budapest gyönyörű és én egy kicsit szerelmes lettem (belé).

Reklámok
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s