Levél 24

Megjött a nyár, így egyre kevesebbet vagyok gép előtt, amint ez kiderül abból is, hogy egyre ritkábban írok 😀 Persze nem ez az egyedüli ok… Pezseg az élet, kirándulunk, koncertezünk, előadok s előadásokra járok, no meg ezek a pályázatírás hónapjai, juhéééé!!!! Részvétem mindenkinek, aki ezzel tölti értékes napjait. Közben azért senki sem panaszkodhat, mert ha itt nem is, de e-mailben és telefonon tartottuk a kapcsolatot, hiszen nemrég voltam otthon. Akivel nem sikerült felvenni a kapcsolatot, attól elnézést kérek, de megint rohanós volt. Bár B. haza vitt kocsival és így egy nappal korábban érkeztem, mégis az előadásokra való készülődés, a fogdoki, a hivatalos intéznivalók felemésztették azt a pár napot, meg persze a buli, kocsmázás, találkák, be se merem vallani, hány órát aludtam egy hét alatt összesen. Kész szanatórium volt az a két nap, amit út közben vissza fele Váradon töltöttem a tesóméknál és Margittán E.nél. Igen, meglátogattam a keresztfiam, mert az unokaöcsém elballagott, így már ha Váradon megálltam e nagy eseményen részt venni, nem volt nehéz pár kilométert még megtenni ennek érdekében. Sőt, e nélkül el se tudtam volna képzelni a kiruccanást, már nagyon kíváncsi voltam, mekkora fiú lett belőle. Elkezdett mondogatni és lépegetni. Igaz, hogy még úgy mászkál, mint egy kis részeges, dűlöngélve és hogy a kedvencei a hangutánzó szavak, de haladunk. Remélem, a szülei nagyon örvendenek annak, hogy a keresztanyja rászoktatta a bürrögésre, de mit tehetnék… nagyon jól csinálja. >:D El se kell mondjam, mekkora vendégszeretetnek örvendhettem és nagyon várom a nyár közepét, mert be van ígérve nekem egy kis regeneráló kirándulás. Készülődnöm kell ám a nyáron, mert nem lesz könnyű a következő év – látván sorstáraim nyomorúságát. Hajrá O., M., J., K., F.! Ne is törődjetek, olyat fogunk inni, mikor ez meglesz! 😀

Az otthoni kiruccanáson kívül nem nagyon tudom, mit mesélhetnék. Talán ott tartottam a legutóbb, hogy készültünk Szentendrére. Nagyon jó kis kiruccanás volt, szép, napos időt fogtunk ki s olyannyira belejöttünk a lógatjuk-a-lábunk hétvégi életmódba, hogy másnap ellátogattunk Visegrádra. Vár, palota és hajókázás vissza Budapestre. Gondolom, nem hangzik rosszul :p

Közben kalandos is volt, főleg a szombati nap. F.val úgy készültünk, hogy Szentendréről jövet beugrunk a József Attila színházba egy kis kikapcsoló musical-re. Mivelhogy haza s vissza nem lett volna érdemes menni, félúton lévén a színház, a kiránduló felszerelés érdekesen alakult. Felső, ami színházba is elmegy, alsó valami nadrág, táskában szoknya. Átöltözés: a HÉV-en. Nagyon vicces volt, mert mi jól elterveztük, hogy ez milyen könnyű lesz, arra nem gondoltunk, hogy a leghátsó ülésre mégiscsak ülhet még más is. Módszer: szoknyát fel, alóla nadrág le. Bármennyire egyszerűnek és ártatlannak tűnt számunkra a dolog, a mellettünk ülő pasi nagyon irult-pirult. Már le se mertem húzni a nadrágot. Bár ne is tettem volna, mert egy olyan vihar kapott el színház után, hogy megfagytunk míg haza értünk.

De még előtte egy másik kaland: felkészültünk, hogy mi csak pótszékes jeggyel megyünk be. A Made In Hungária, Fenyő Miklós élettörténetéről szóló darab ment, annak is az utolsó előadása. Olyan nem volt, hogy mi ne menjünk be bármi áron. Egy órával korábban odaértünk. Kérjük a jegyet, a néni természetesen nem hajlandó még pótszékeset osztogatni, majd csak előadás előtt picivel. Ez még fel se dühített volna minket, ha a néni nem flegma és lenéző. Azért is kivártuk a háromnegyed órát. Mire a néni közli, hogy pótszék nincs, elfogyott. A ne-nézzen-már-hülyének mondat hálistennek nem hagyta el a számat, de azt is eldöntöttem, hogy ezt nem hagyom annyiban. Pont jókor, megérkezett a PR-os csaj és latolgatták, hogy lenne-e még hely vagy sem, vannak-e olyan kiosztott meghívók, amiket nem vett át senki. Ismét rákérdeztem. A csaj telefonált. Jeleztem, hogy mi CSAK és kizárólag pótszékes jegyet kérünk, elméletileg ehhez jogunk lenne (gyakorlatilag persze én is értem, hogy ő mindenáron el akarja adni a megmaradt jegyeket, de nem jobb neki is, ha megveszünk két pótszékest, mint ha nem vennénk egyet sem?). A nagy sürgés-forgásban már utolsót gongattak, amikor a csaj utánunk szaladt, hogy menjünk gyorsan. A kezembe nyomott egy papírost. Mi adtuk volna a pénzt, de nem fogadta el. Hát nézzük, egy meghívó és a hely: legelől, földszint. Kérem, ezért megéri várni, 4-5ezres helyre csak úgy ingyen becsücsülni. Ez úton is köszönjük az ismeretlen hölgynek, mi nagyon jól szórakoztunk, még a későkása T. is beengedték egy ingyen helyre. Örömünket már csak a vihar lankasztotta, átfázva, elázva, éhesen értünk haza F.val, mert még a kínai sem volt nyitva. Gyorsan összedobtam egy E.féle sonkás-sajtos tarhonyát, elővettem a vörösbort és megvolt a finom vacsora. Ha tudtam volna, hogy másnap is megfagyunk a hajón, kicsit többet ittam volna, tartaléknak :p de nem panaszkodhatom a visegrádi kiruccanásról sem. Lejártuk a lábunk, s még mi lett volna, ha gyalog megyünk fel? De ahhoz túl dögök voltunk 😀

Egy napom volt regenerálódni, mert érkezett aztán Zs. és P. Amerikából, akik nálam töltöttek egy rövid időt, velük is ellátogattam Szentendrére és kimentünk a Skanzenbe. P. nagyon élvezett mindent, ami magyar és ízletes. Telezabáltuk magunk aznap, mehettem extra tornára egész héten :))

Itt voltak közben B.ék is, mert állatkertet, vidámparkot és hasonló ínyencségeket látogattak. Örvendtem, hogy elhívtak sörözni, rég nem láttam őket sem, így jó volt egy nagyot beszélgetni. A hab a tortán az volt, hogy bár hosszas keresgélés után, sikerült megtalálni az egyik kedvenc helyem, a Mika Tivadart, úgyhogy ide vittem el őket, bár az sem lett volna rossz ötlet, hogy megrészegedünk a bazilika előtt, ugye? Következőkor, ígérem :p :))

Ezen a hétvégén pedig R.G.-val voltunk Ráckevén. Egy kis városka Budapesttől nem messze. Azt hittem, sok látnivaló nem lesz. A Savoyai kastélyt átalakították hotellé, úgyhogy azt tényleg nem csodálhattuk meg belülről, de tartogat egyéb szépségeket is ez a hely pl. egy szerb templomot a XV.sz.-ból. Vicces volt, mert azt tárgyaltuk, hogy Ráckevén sok turista nem fordulhat meg, majd kirívunk a tömegből. Hát kérem, ez így is történt volna… ha lett volna még ember az utcákon. Kicsit furcsán nézett ránk, ha feltünt az utcán, egy-egy járokelő, mi ketten, fényképezőgép a nyakban, „két földönkívüli, aki fotózza a városházát”-látvány. A templomhoz érve nyugodtunk meg, angol földönkívüliek is voltak :p A következő csodabogaraskodás szerintem Tatán lesz, de Gödöllő is a tervek között van. Hamarosan beszámolok.

Mindaddig egy ráckevei kép, egy nagyon szép idézettel, mert jól érzem itt magam, mert már fűz ide is valami, mert boldog vagyok. Mert ez kellett.

"Az életnek minden esetben igaza van. A szívem nyitott, mint az ég."

“Az életnek minden esetben igaza van. A szívem nyitott, mint az ég.”

Reklámok
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s