Levél 27

Most, hogy beleuntam a szakmába, szakítottam egy kis időt és leültem Nektek írni, mert már nagyon rég nem tettem. Bár azt nagyjából tudjátok, hogy mik történtek az utóbbi periódusban, mert ismétlem százszor és ezerszer… mire jó a Facebook, ha nem erre :)) A két hónap, ami alatt távol voltam mesés volt, de most már vissza kell szállni a földre és haladni az itteni tennivalókkal, mert van belőlük bőven. Nem mondom, hogy minden nap öröm az írás, de azért próbálom élvezni, amit csinálok 🙂 Elszomorít, amikor nem tudok írni, de örülök azoknak a napoknak, amikor meg csak úgy ömlik belőlem a szöveg. Mindenki tudja, milyen, aki valaha is le kellett adjon egy kétszáz oldalas disszertációt. Viszont hálás lehetek annak, hogy vannak mellettem olyanok, akik támogatnak, bátorítanak, sőt segítenek rendszerezni a gondolataimat vagy egy-egy idézetet lefordítani, tanulmányokat beszerezni stb. Mondtam én már sokatoknak, hogy egy hatalmas kincsre tettem szert, hát az is. Zs. már annyit dolgozott nekem, mint mások évek alatt. Angolul írt tanulmányaimat nézte át olyan részletességgel, hogy szétszedte az egész szöveget, ott merem állítani, hogy egy hiba nem maradt. Kiegészítette, tanácsokkal látott el, ő, aki az egészhez mitsem ért, távol áll a szakmájától, de még az érdeklődési körétől is. Egy nap azt mondta, hogy ő utána nézett egy-két fogalomnak, mert meg akarta érteni, hogy én mivel foglalkozok. Lehidaltam. Mikor tett meg valaki ilyesmit nekem, értem? Szóhoz sem tudtam jutni, csak annyit tudok, hogy rettentően értékelem. És nem csak ezt. A kitartást, a megértést, azt a türelmet, amivel viszonyul a helyzethez. Nem hiszem, hogy sokan megtették volna, sőt merem állítani, hogy eddig még senki.

Ny.K. is bátorít, azt mondja, már jó úton haladok 🙂 Ennek örvendek, legalább egy visszajelzés érkezett. És képzeljétek, megyek Belgiumba egy konferenciára, elfogadták az absztraktomat. Úgyhogy az idén sokat fogok utazni, ami az egyik kedvenc tevékenységem 😀 Remélhetőleg szeptember végére lejár az egész hajrá és addig az is eldől, hogy merre tovább. Mármint, hogy hova, az eléggé biztos 😀 de hogy milyen munkakörbe, még nem. A jó viszont az, hogy szeretem az új kihívásokat és rájöttem arra, hogy kipróbálnám a szakmáim közül azt, ami nem feltétlenül jár tanítással. De mindenképp emberközeli kell legyen, nem az „elzárva ülök egy irodában” fajta munkakör.

Hát ennyi egyelőre, s mielőtt el nem felejtem: az új kismamáknak sok örömöt, boldogságot, mert ismét egynéhány barátocskám lett anyuka, aminek természetesen felhőtlenül örülök, mert majd én lehetek az a néni, aki elkényezteti őket (hatalmas ördögszarvas mosoly). Ezt nektek:

Földlakó

Advertisements
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s