Levél 29

Egy jó kis idézetet olvastam a tegnap és gondoltam, megosztom veletek, mert úgy gondolom, működöképes a javaslat. A tavaly pontosan ilyenkor, május legelején éreztem azt legelőször, hogy mennyire jól megvagyok magammal. Ehhez valószínű sok tapasztalat kell, úgy negatív mint pozitív, és talán egy kis bölcsesség is, mely az évek elteltével szépen kiformálódik, azaz tudatosul. Mert az ember eljut egy adott ponton oda, hogy mer olyan dolgokon gondolkozni, amik lehet eszébe sem jutottak tizenévesen. Vagy lehet később sem… de mindez érzelmi felnőttség, vagy épp ennek hiánya.

De térjünk vissza a kis történetemre. A tavaly egyedül majálisoztam, különböző okok miatt. Akkor tájt kezdett kitavaszodni, már kiülhettem a teraszra olvasni, elszívni egy cigit vagy meginni a reggeli kávét. Már a tél folyamán elkezdtem olvasni néhány könyvet, mely nem a kutatáshoz tartozott, de úgy gondoltam, a lelket is kell ápolni. Aznap Csernust olvastam, a Nőt. Véleményezni mos nem fogom a művet, de voltak benne jó kis részek, melyek elgondolkodtattak azon, hogy mivel is jár ez a létforma, miért vagyunk mi másabbak és miért annyira nehéz megértnünk a férfiakat, ők meg minket, hiszen soha nem fogunk tudni teljes mértékben egymás helyébe kerülni és a másik szemével látni önmagunk.

Gyönyörű idő volt aznap, kimentem a rendezvényekre. Sose hittem volna, hogy egyedül fogok ugrálni a Beatrice koncertjén vagy éneklem a többiekkel a Kormorán dalokat és Keresztes Ildikó Várj úgy-át. A koncertek után leültem a fűbe elszívni egy cigit és meginni a kis bádogos sört, amit útközben vettem, hogy ha mégis jönne J., akkor megihatnánk ketten. Aztán haza ballagtam és kiültem a teraszra olvasni. Már a Tabánban is éreztem, hogy mennyire jó ez így, hogy milyen jól megvagyok egyedül is. Aztán otthon, ott a teraszon éreztem azt a mégis egyszerre érthetetlenül elárasztó boldogságot, amit már többször idéztem itt Bóna Lászlótól. Mert úgy gondolom, ez a nyugalom. Ez jelenti azt, hogy az ember megbékélt önmagával, a múltjával, a rossz választásaival és úgy amúgy mindennel, ami bántotta. Természetesen, nem azt állítom, hogy hirtelen minden megoldódik. Csak annyit, hogy elfogadom és tudok vele élni. És mindenek felett, hogy szeretem önmagam. Olyannak, amilyen vagyok, a hibáimmal és erényeimmel együtt. Ilyenkor találunk rá nagyon sok válaszra.

„Néha, amikor csendben vagyunk, a válaszok, amiket kerestünk, megtalálnak minket. Nem biztos, hogy mindig szavak kellenek a megvilágosodáshoz. Olykor csak egy kiadós beszélgetés segít a megoldáshoz. És talán, amikor kifogytál a szavakból, akkor jutottál oda, ahova kellett. Mert néha, minden csak akkor kezdődik, amikor csendben maradsz.” (Marin Frist)

alone

Advertisements
Kategória: Levelek Budapestről, Olvasnivaló | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s